Nem bírom a monotonitást. Ezért szoktam csinálni mindent kicsit rendezetlenül. Van egy alapvető terv: reggel x órakor ébresztő. Abban az esetben, ha előbb történik, mint kelleneben lásd a *-ot a cikk alján. Néha iszom kávét, néha nem. Attól függ. Fizika, reggel? Ááá, differenciál egyenleteket látok még eleget, majd megpróbálok figyelni. Aha... Fizikai kémia reggel? Naná! Kávét ide! Mindig jók azok a sztorik, amiket hallunk a hétköznapi dolgok és a kémia kapcsolatáról. Hűtőszekrény működése, teflon feltalálása, atombomba készítés stb. Aztán kellene enni is valamit, éhesen mégse ülhet az órán az ember, gyorsan valamit, de már a szendvicsre nem tudok ránézni, már vagy 2 hete csak ezt eszem. Hmm van anyu pogácsájából. Nem sok, de a semminél határozottan jobb. Ruhát is kellene húzni lassan, alvós cuccokban komolytalannak néznek majd. Esetleg hozzák majd azt a szűk mellényt, amiben nem tudom kinyújtani rendesen a karom. Ezek után higiéniai akciók a fürdőszobában, egy pár tincset el kell igazítani, fogkrémet is jó ha látok, stb. Táska vállra, kulcs zsebbe, ééés már indulok is. Bringa a szokásos helyen. Rendszerint ilyenkor jön anyu, hogy mondja nagy mérgesen: el fogsz késni. Tudom. Mondom én és azzal el is tűnök az ajtó mögött. Egyetemig 20 perc tekerés, közben megcsodálni az építkezések szűnni nem akaró sokaságát, a port, a pöcegödörszagot, a kultúrált autósokat, akiknek biciklifóbiájuk van. Lehetne rosszabb is. Portán beírom magam a biciklimmel, a portások olyankor nagyban mérgelődnek: "Mennyi biciklis!" mert ugye nekik kell nyitni az ajtót egy GOMB megnyomásával. Nehéz feladat, amit sokszor elfelejtenek. Ilyenkor visszamegyek, udvariasan kérek egy ajtónyitást, majd visszakocogok a bringámhoz és betolom a tárolóba. Heti 2 alkalommal szokták elfelejteni, ami nem kis teljesítmény. Rohanás órára. Folyosókon ismerősök hada, egy sziát odadobok mindenkinek, de tudom, hogy megint késni fogok, szóval sietek. Éljen! beérek a terembe, a társaság fele már ott ül a jó helyeken, a kis csoportocskák szerinti elrendeződésben. A tanulni akarók az első sorokban. Már majdnem az összes ilyet látásból megismerem. Aztán vannak a menő csajok, vannak az alkeszek, a menőfiúk, és az egyéni állatok. Nagy az Isten állatkertje, hát még az ELTÉ-é! De jól érzem itt magam, mert vannak haverok is, különböző csoportocskákból. Nem ignorálok senkit, ugyanúgy tolerálni kell a hülyéket is, mint a melegeket, vagy egyéb emberket. Óra megvolt, juhú, ilyenkor jöhetnek az ismerősök és mivel szép számmal vannak, idővel mindenkire sor kerül. Szóval nem monoton, mint ahogy a tanárok sem azok. (ehh kivéve 1-2 oda viszont nem járok be) Utána ha sikerült elérni a portát, megint szívózás az aktuális portással. Napi kétszer, ez olyan mint egy orvosság a nyugalom ellen. Szedje 3-4 hónapig, a hatás garantált! Ilyenkor már megint jön a * rész. Hazafelé lehet más útvonalakon is menni? Naná! 4/6os, Duna mentén, vagy hegyre fel. Fáradtságtól függő tényezők határozzák ezt meg. Vagy maradok a következő óráig, de ez csak 1 napon lehetséges a héten. Hazaérek, kajálok, pc on, e-mail csekkolás, kmk csekkolás, aztán egy terv, hogy hová megyek tanulni a hátralévő időben. Ilyenkor jönnek szóba az ismerősök, akik szeretnek programokat szervezni még vizsgaidőszak előtt, amiket támogatok jelenlétemmel. Néha kell ez is. (Heti 1x legalább) Ha épp nincs, akkor marad a tanulás, de hol? Szabó Ervin könyvtár? Itthon? Egyetemen? Hát igen, van itt választék, válogassunk kedvünkre. Persze könyvtárban ott vannak azok a jó Merle könyvek, itthon a net, egyetemen még nem találtam semmi ilyen csábító dolgot, de ami késik... . Este 8-tól 10-ig eső időintervallumban hazaérkezem, akkor már fáradtan, kell már megint enni valamit. Rántotta tökéletes lesz, de a franciapirítós gyorsabb... nehéz dilemma. A végén úgyis az utóbbi nyer. Enni már lehet, kell még némi zene hozzá és kész is minden a kényelmes esti olvasgatáshoz. Blogokat, híreket, meg mindent ami érdekel. Vagy nem, akkor alszom. Csak ez mind, mind, hangulattól függ, ami azért nem zavar, mert így nem érzem monotonnak az életem. Ha minden egy kalap alá lenne véve, mint néhány hallgató kollégánál (gondolok itt a tanulni akarókra, és az iszunk-hányunk-belefekszünk-holnap folyt köv. típusú emberekre egyaránt) igencsak belefásulnék az egyetemi évekbe. Nem érzed, hogy elég változatos lenne az életed? Változtasd meg önmagad! Yes, we can. Így garantáltan nem lesz olyan érzésed, hogy az egész életedben, csak egy nap van...
------
*: anyázok
