Most ért véget a húsvéti mámor, a családi ebédek hangulata gondolom még mindenkiben él, vagy a sonka, főtt tojás illata (szaga?). Az ilyen ünnepeket azért szeretem, mert egy kicsit kikapcsolnak a hétköznapi robotból. Persze, aki nagyon jó családban nő fel, annak ez nem olyan nagy élmény, mert a hétköznapokon is ugyanannyit törődnek egymással. Ha már mondjuk kevésbé jó a család, mert esetleg nincs apa/anya helyette nevelő szülő van, akkor is lehet még örülni hétköznap is, persze az már nem olyan. Lehet ezt még fokozni, egészen Homer Simpson szintjéig. Férj TV előtt, sörrel a kezében, Feleség konyhában, sodrófával, gyerek TV előtt, vagy haverokkal. A hely ami albérletet megszégyenítő közönnyel van tele. Van áram, van tehát TV, tűzhely, mikró, net, stb.
Aztán néha van, hogy egy szerencsétlen rágcsáló nevezzük őt a templom egerének, kirándulást tesz. Mondjuk azt, hogy tél van, máskülönben nem tenne kirándulást a hideg templomból melegebb vacok reményében. Szóval sötét van, és hideg. Az emberek félelmetesek a maguk módján, ezért őket kerülni kell. De hol van meleg, ahol nincs ember? Nem szoktunk valamit fűteni azért, hogy aztán ott hagyjuk magára, pláne nem télen. Hát kérem, a transzformátorok közelében igenis meleg van! Sőt a legtöbb föld közeli magasfeszültségű vezeték körül meleg van, hála az áram munkájának. Itt már mennyivel jobb egerünknek: meleg van, nincs ember már csak kaja kellene: ez is van! - gondolja utoljára naívan - majd szénné sül az első harapástól. Ezzel okozva egy általános áramszünetet.
Közben otthon kialszanak a fények. Nem megy a hűtő, a TV, a tűzhely, a net, de még csak a lámpák sem világítanak. Embertelen ugye? Az ember természetes körülmények között embertelen helyzetben érezheti magát, ha már hozzá van szokva a városi léthez. Ilyenko a konyhából és nappaliból is sorakoznak gyertyáért. Mert fény kell. Persze áram nélkül nem lehet sok mindent csinálni, de néhány dolog azért becsusszan: beszélgetések pl ilyenek. Kicsit egymásra figyelés, kicsi törődés, és kommunikáció. Az atmoszféra megváltozik, albérletből családiassá.
Nagyjából ilyen egy ünnep is, csak nagyban. Az áramszünet csak a szük családot hozza közelebb egymáshoz, az ünnep meg a teljes rokonságot. Kár, hogy nincs külön a "családok ünnepe" amikor 2-3 napig nem kellene dolgozni, helyette kicsit a családdal, magánélettel lehetne foglalkozni. Persze lehet elég lenne ehhez több áramszünet is. Esetleg tudatos áramszünet? Kérem kapcsolja ki!
