Köztudott, hogy a 0 Kelvinfok nem érhető el. Mivel abban a pillanatban meg is szünne az anyag létezni. Ez valahol -273,15°C körül van, tehát ennél hidegebb nincs. Persze amikor télen gurulok le bringával a hegyről, akkor is valami ilyesmi kering a fejemben, legalábbis akkor tényleg úgy tűnik, hogy annál hidegebb nincs... de mégis. Az is elég nyílvánvaló, hogy az energia nem vész el, csak átalakul. Szóval, ha energiát adok a tojásnak a serpenyőben, akkor az szépen rántottává alakul. Persze energia lehet sokminden, (kivéve a nutellát, az a reklámszöveg még most sem ment ki a fejemből) többek között hő is. Na most, ha hővel melegítem mondjuk a tárgyakat, akkor melegszenek, nyúlnak, párolognak, stb. De mi van, ha a nem tárgyakat, hanem, a semmit melegítem? A viláűrben kb 2 kelvinnyi meleg lehet, de a Földön már előállítottak 1 kelvinnél kisebb hőmérsékletet is. De miért van "meleg" ott? Ezt elég sokan elég sokféleképpen elképzelték már az ősembertől kezdve a modern emberig. Ha 0 kelvin lenne, az azt jelentené, hogy ott nincs semmi. Viszont mondták azt is, hogy a világegyetem végtelen, mégis tágul. Hát én ezt úgy képzelem el, hogy a semmi energia hatására anyaggá válik. Legalábbis, ez az inverze annak a ténynek, hogy a 0ra hűtött anyag megszűnik, mert akkor a 0ról melegített anyag meg megjelenik. Ilyen gondolatmenettel tulajdonképpen egy nagy energiacsóva lenne a mi "kis" univerzumunk a semmiben, ahogy egyre tágul, egyre növekszik, egyre több benne az anyag, ami a szétáradó energia hatására jön létre. Tovább szőve ezt, lehet hogy nem mi vagyunk az egyetlen ilyen energiacsóva. Mint sok izgága bogár száguldozunk a vaksötétben. Persze, ettől még nem oldódna meg az energia kérdése, hogy az tulajdonképpen mi is. Lehet, hogy valahonnan középről indult ahonnan minden más is, és ezek tágítják az univerzumot. De mi lesz, ha minden energia eloszlik, és nem marad más, csak anyag. Ha nincs más, csak anyag, az azt jelenti, hogy nem forog, nem mozog, szimplán van. Na most az univerzum keletkezését meg a Big Bang-et is úgy képzelték el, hogy kiinduláskor csak 1 nagy valami volt, ami a másodperc tört részei alatt robbant szét, és került oda vagy affelé ahol most van. Így lettek bolygók, csillagok, meg minden. Szóval, ha minden anyag lenne csak, mert minden energia anyaggá alakulna, akkor az elérné azt a kritikus tömeget, ami anno 18 milliárd (vagy ki tudja hány) évvel ezelőtt összejött, és megint lenne egy bumm. Ez részben benne van a régi egyházas világmagyarázatban, csak a Nap ennek az univerzumnak a középpontja, illetve a buddhisták körforgásszerű felfogásában. Érdekes, de azért szeretném megjegyezni, hogy mindez az én képzeletem szüleménye, ha sci-fi-t írnék biztos ilyen témában kezdeném.
