Nagy az arc!
Van nékem egy féltve őrzött kis rituálém, mégpedig az arc kiállításra látogatás. Nem sűrűn van, évente egyszer. Akartam is már indulni rajta, de eddig egyszer se sikerült határidőn belül befejeznem a képem. Az a pár nap egyébként elég egy teljes évre, a képek a winyón vannak, lehet rajtuk rágódni. Az érzés pedig, amit egy ilyen kép teljes megfejtése ad, kb megfelel egy jó nagy adag ...........-nak/nek . (olvasó tölti ki)
Mindenkivel előfordult már. A nagy információ áradatban pedig szinte már észre se lehet venni, mi az és mi nem. Rosszul esik, vagy már megszoktuk, néha örülünk neki naívan, olykor meg kételkedünk benne. Ismerős érzés tehát, ha valaki tudatosan valótlant mond. Ennek sportot űzőjét hívjuk hazugnak. (Magyar Értelmező Kéziszótár alapján) Ez egy elég sovány válasz, morális oldalát, következményeit nem mutatja be a szónak. Ezen kívül még sok kérdést hagy maga után: Vajon jó dolog-e ha hazudik valaki? Létezik-e jótékony/kártékony hazugság? Mi a helyzet azokkal, akik ezt hivatás szerűen csinálják?
Filozófiailag nehéz elsőre körbehatárolni a korrekt jelentését a hazugságnak. Az is annak számít, ami eltitkolja a valóságot? Az is hazugság, ha nem tudatosan hazudunk? (pl azt mondom, hogy a tej a közértben 300 ft/ liter, de amióta láttam megváltozott az áfával, és már 310ft. Én nem tudom hogy ez nem így van, de mégsem a valóságot mondom.) Az átlagember csak annyi időn át filozofál az élet hasonló szabású kérdéseiről, ameddig a budin trónol. Vegyük őt alapul. Ha nem mondom el a valóságot, csak hallgatok, akkor nem adtam még fals információt, azaz a deffiníció teljesül. A helyzet, hogy valósat se mondtam, ezért ebbe a kategóriába se tartozik. Akkor mi ez? Matematikusok módszerét ellesve szeretném megfordítani a dolgot: Igazat mond-e az ember, ha eltitkolja a valóságot (hallgat valamiről) . A válasz már egyértelmű: nem. Nem mondja el az igazat, ilyen szempontból egyértelmű, hogy hazudik. Lássuk a másik verziót: Felhív a barátom, hogy akar venni, egy hifi-t és mondjak egy árat. A válaszom: 30.000 Ft. Leveszi barátom a pénzt a számlájáról, és látja, hogy a boltban ennek 2x-e a hifi. Akkor most hazudtam-e neki? Igen, mert a valótlant mondtam, és tudatosan tettem, hiszen amikor én vettem nekem ennyi volt, csak közben bejött az infláció és zuhantunk egy keveset. A példa erősen sántít valóságtartalmában, de mindenesetre láthatjuk: A hazugság több egy szónál és nem lehet elintézni annyival, hogy ne csináld legközelebb kisfiam!
Hazudni bűn!
Eme mondat karcolódott bele Harry Potter kézfejébe minden egyes alkalommal, amint leírta. Tényleg az? Ha hazudok, és ennek folyamán valakit kár ér, akkor az bizony bűn. Mi a helyzet azonban ha nincs hatása senkire és semmire? Ha azt mondom, hogy 23 éves vagyok, akkor hazudok, de ettől még nem lesz senkinek se jobb, se rosszabb. Egy haldokló néninek hátra van még 1 hét az életéből és hazaengedik, azzal a válasszal, hogy még pár éve van hátra az rossz? A néni nem fogja számolgatni a napokat és boldogabban hal meg, mintha visszaszámolna. Akkor van jótékony hazugság is? A válaszvonal a szándékban és a hatásban keresendő. A szándék ha önző, akkor lehet rossz. Szavazatszerzés miatt pl. politikusok ismert simlijei. Lehet jó is ugyanakkor: azt hazudom szüleimnek, hogy nem vagyok éhes (de közben az vagyok, csak épp fogyózom) A hatással is ilyen dolgok vannak: Lehet jó hatása, lásd beteg néni példát, vagy lehet rossz hatása, lásd politikusok szavazatszerzési módszerei. Egyre jobban kezdünk belebonyolodni.
Miért lenne bűn? Az esetek többségében ezt mások kárára követjük el, tehát érthető ha régen a 10 parancsolatba is belefoglalták, mint bűnt. (Ne hazudj,mások becsületében kárt ne tégy! ) Keresztény értékrend szerint az. Az evolúció azonban eltörölt már párat a parancsolatok közül: a bálványimádás pontja már megbukott, csak kicsit kultúrált formában imádjuk különböző tárgyainkat. - főleg ha még emlék is kapcsolódik hozzájuk -Nem feltétlen kell, hogy tudatos legyen, de pl a napi 4 óra tévézés szerintem elég szép szám ennek kimutatására. Szóval a bibliából se meríthetünk, mi maradt még? A jog. Jogilag bűnnek számít a hazugság, az tény. Szankciók is vannak rá. A helyzet az, hogy csak büntetés jár érte, de a fentebb említett néni példáját semmilyen paragrafus nem jutalmazza. A tett tehát kétféle következménnyel járhat, ellenben a jog csak egyet vesz számba.
Van egy pár ember kicsiny társadalmunkban, akik abból élnek, hogy hazudnak. Ügyvédek, politikusok. Szakmájukkal jár, enélkül kirúgnák őket. Persze itt is van jó és rossz oldal is. A lényeg ugyan az: az eredmény. Egy hazugság megváltoztathat 10 millió emberi sorsot, ha háború kirobbantására használjuk, ellenben eredményezhet sikeresebb jövőt hosszútávon, ha bizonyos engedményeket tusolunk el vele. Ez nézőpont kérdése is egyben, hiszen a fegyvergyártást fellendítő hazugság a cégtulajdonosnak biztos jó, hacsak nem ellene vetik be. Mint tudjuk a fegyvereket használni is kell, a katonai gyakorlatok és nemzeti csinadratták viszont csak elég szolid számú muníciót fogyasztanak. Ezért egy nagyobb szabású szimuláció, mint a háború kedvezőbb lehet egy fogyasztói társadalomnak. Casus bellinek meg ott egy jól megszerkesztett hazugság, amit nagyon nehéz kivizsgálni. (Legyen ez Pearl Harbor, '39 szept. 1. vagy az iraki hadművelet) Ebből is látszik, hogy több arca van a hazugságoknak amiből sokszor csak a mi szemszögünket látjuk. Általában tehát szubjektíven kezeljük őket, pl.: ha a "mi" Pártunkról állítja egy Másik, hogy csal, akkor nem mindig vizsgáljuk a dolog igazságtartalmát. Ez nem mindenkire igaz, de a többség ma ez alapján viselkedik.
Summa summarum
Hazug emberben megrendül a bizalom és a társadalomban csak különböző szakmáknál van igény az ilyen tulajdonságra. Ezen kívül létezik egy pozitív műfaja is, ami jót tesz másoknak. Vannak még a semleges részlegbe tartozók, amik nem változtatnak semmin se. A jog viszont nem tér ki olyan esetekre, ahol vegyesen van minden. Egy skálát lehetne felállítani 1-től 10-ig, és aszerint osztályozni a hazugságokat és így talán egyszerűbb lenne a megítélése. 1-es lenne a legpozitívabb, 10 a legnegatívabb. Ez alapján a bekezdés első mondatát úgy módosítanám, hogy a 7-es és annál hazugabb emberekben rendül meg a bizalom. Ez a skálázás egy kicsit emberidegen nemde? Egyelőre ez a nyelvre még nem terjedt át, és nem indult be az Újbeszél Szótárnak a készítése. Triplaplusz hazugság már egy elég nagynak felelne meg, de úgy érzem ez sem az igazi. Helyette viszont létezik a szókincsünk, amiben egy rakat szinoníma található erre, amivel lehet árnyalni a jelentést: valótlanság, füllentés, maszlag, tészta, ferdítés, torzítás, koholmány, blöffölés, cinkelés, lódítás, kamuzás, kertelés, stb. Na és mit tanultunk az óriásplakát kiállításról? .jpg)
