Van az ú.n. társadalom, amibe az ember születésétől fogva belecsöppen akarva, akaratlanul. Lehet kis afrikai közösség péniszméreten alapuló társadalma, vagy fejlett nyugati, mindenesetre hatással lesz ez az egyénre. Leginkább a politika. Egy 4 éves még nem érzi ezt, egy 10 se, de a felnőttek már annál inkább. Ezért szavazhatnak ők arról, hogy ki is irányítsa az ország méretű szervezetet, jobb esetben nemzetet. Csányi, kishazánk első humánetológus prof.-ja leírta, hogy miért van korrupció és miért nem lehet elhagyni. Többek közt, azért mert az emberek nem képesek a tökéletes racionalitásra és elvárják, hogy ha segítettek, segítsenek nekik is. Szóval a tökéletes politikus egyelőre nem létezik, csak utópia. Valószínűleg pár (száz) év múlva majd, amikor jönnek a cyborgok meg a terminátor meg wall-e akkor már létezni fog, gép formájában. Akinek egyetlen érdeke hogy áramot kapjon. De inkább nézzük a mostani helyzetet, mert a mai tényállások szerint még emberek a honatyák. Szóval egy felcseperedő gyermek meglátva a nagy parlamentet elámul és az első dolga, hogy a szüleit megkérdezi, hogyan lehet rá felmászni. Vagy mit csinál a zöld ruhás bácsi, miért van kerítés, miért ordít körülötte sok bácsi csúnya szavakat, stb. Aztán anyuka/apuka elmondja, hogy ez bizony azért van mert. Ez pedig egy megdönthetetlen érv akkor. Ha azért akkor azért, máshonnan nem lehet erről információt szerezni, mert az oviban még csak kevesen jártak ott, mégkevesebben tudnak róla akármit is. Aztán gyermekünk felnő, és látja, hogy mire (nem) jók a pártok, a politikusok és egyáltalán, mi ennek az egésznek az értelme. Ilyenkor lehet választani, vagy apolitikusként beállunk anyuci/apuci háta mögé és elhisszük neki amit mond, mert ő már sokat élt, vagy nemes egyszerűséggel elkezdünk ilyen témában olvasgatni, tájékozódni. Ez utóbbi lehetőséget főleg a nagyszülők nézik rossz szemmel, mert ők még emlékezenek, hogy ez és ez hová vezetett. Persze ebben benne van, hogy azóta már eltelt 2 generációnyi idő, és a banán már nem (csak) abban az értelemben szerepel a tévében, mint azelőtt. Igen, a világ változik, az emberek nem. Evolúciós okai lehetnek, mert 40-50 év körül kardfogútigris barátunk jött, és szelektált köztünk. Ezért nem kellett kialakulnia felfogás-megáltozásáért-felelős-magatartásnak. Ha kialakul, gyengült volna a horda/ősközösség és megpusztulunk, mint dínóék. Persze ma, ez azzal jár együtt, hogy ha bizonyos eszméket ROM-ba égetve tartunk a memóriánkban, akkor meghaladnak minket az emberek, sőt ki is néznek. Ezért se hiszek a pártokban, az eszmékben, csak a tényekben. Ha azt mondod: lehet! (yes, we can!) akkor mondjad is meg, hogyan! Y-ból szeretnék venni 20 dekát, akkor X Ft-t kell fizetnem. Egyszerű, mint az e-szer pí. A gond az, hogy a yes, we can! felkiáltással sokkal könnyebb kampányolni, mint az egyenletekkel. Egy jól hangzó mondatot az egyszerű ember is megérti és tetszik neki. Megtanul még néhány ilyet, és boldog, hogy rá szavazhat. Orwell 1984-ébén volt ilyen, amikor a közellenségnek kikiáltott ember gyűlöletét 5 percre limitálták, aztán ment mindenki a dolgára, "boldog" volt, hogy A Párt van hatalmon és hogy a gazdaság javul. Azért ez itthon is megfigyelhető: olyan emberek szavaznak akik az ilyenre kaphatók, de ezzel még nem lenne gond, ha nem ők lennének többségben. Vannak akik szemlélődnek, vannak akik belefásultak az egészbe, és vannak akik ebből élnek. Akit én kiemelnék személy szerint: Tóta W. Árpád, aki foglalkozását tekintve angoltanár. Wiki szerint ezt nem gyakorolja, de helyette írja blogját és politizál, vagy cikket ír.
Van, aki ki meri mondani a véleményét, olyan módon, hogy párthovatartozástól függetlenül meg lehessen érteni az érvelését. Ebbe beletartozik, hogy a szélsőbaltól kezdve a szélsőjobbig kap tőle kritikát mindenki. Amit azért lássunk be, a független kritika jót tenne a politikának, mert most azt látja a külföldről hazajövő magyar, hogy: itt van A párt aki saját terveit akarja véghezvinni, és előítéleteket, meg sztereotípiákat aggat a többi pártra, a hívők meg követik. Ezek meg nem egy emelkedett elmélkedésre vezetnek. Mondjuk amíg ez előbbi kimerül a maunika sóban, ne várjunk csodát. Változni nem fog sok minden, lehet várni az utópikus következő generációra, pontosabban arra, hogy a mostani kihaljon. Addig is szükség van jó kritikusokra, tanárokra, akik rámutatnak a hibákra/hazugságokra és a következő nemzedéket gondolkozásra, cselekvésre nevelik, mert ahogy Platón is mondta:
Azon bölcs embereknek, akik visszautasítják az államügyekben való részvételt, az a büntetése, hogy a buta emberek által kormányzott államban kell élniök.
