Geza blogja

 Nagy az arc!

Van nékem egy féltve őrzött kis rituálém, mégpedig az arc kiállításra látogatás. Nem sűrűn van, évente egyszer. Akartam is már indulni rajta, de eddig egyszer se sikerült határidőn belül befejeznem a képem. Az a pár nap egyébként elég egy teljes évre, a képek a winyón vannak, lehet rajtuk rágódni. Az érzés pedig, amit egy ilyen kép teljes megfejtése ad, kb megfelel egy jó nagy adag ...........-nak/nek . (olvasó tölti ki)

Mindenkivel előfordult már. A nagy információ áradatban pedig szinte már észre se lehet venni, mi az és mi nem. Rosszul esik, vagy már megszoktuk, néha örülünk neki naívan, olykor meg kételkedünk benne. Ismerős érzés tehát, ha valaki tudatosan valótlant mond. Ennek sportot űzőjét hívjuk hazugnak. (Magyar Értelmező Kéziszótár alapján) Ez egy elég sovány válasz, morális oldalát, következményeit nem mutatja be a szónak. Ezen kívül még sok kérdést hagy maga után: Vajon jó dolog-e ha hazudik valaki? Létezik-e jótékony/kártékony hazugság? Mi a helyzet azokkal, akik ezt hivatás szerűen csinálják? 

Filozófiailag nehéz elsőre körbehatárolni a korrekt jelentését a hazugságnak. Az is annak számít, ami eltitkolja a valóságot? Az is hazugság, ha nem tudatosan hazudunk? (pl azt mondom, hogy a tej a közértben 300 ft/ liter, de amióta láttam megváltozott az áfával, és már 310ft. Én nem tudom hogy ez nem így van, de mégsem a valóságot mondom.) Az átlagember csak annyi időn át filozofál az élet hasonló szabású kérdéseiről, ameddig a budin trónol. Vegyük őt alapul. Ha nem mondom el a valóságot, csak hallgatok, akkor nem adtam még fals információt, azaz a deffiníció teljesül. A helyzet, hogy valósat se mondtam, ezért ebbe a kategóriába se tartozik. Akkor mi ez? Matematikusok módszerét ellesve szeretném megfordítani a dolgot: Igazat mond-e az ember, ha eltitkolja a valóságot (hallgat valamiről) . A válasz már egyértelmű: nem. Nem mondja el az igazat, ilyen szempontból egyértelmű, hogy hazudik. Lássuk a másik verziót: Felhív a barátom, hogy akar venni, egy hifi-t és mondjak egy árat. A válaszom: 30.000 Ft. Leveszi barátom a pénzt a számlájáról, és látja, hogy a boltban ennek 2x-e a hifi. Akkor most hazudtam-e neki? Igen, mert a valótlant mondtam, és tudatosan tettem, hiszen amikor én vettem nekem ennyi volt, csak közben bejött az infláció és zuhantunk egy keveset. A példa erősen sántít valóságtartalmában, de mindenesetre láthatjuk: A hazugság több egy szónál és nem lehet elintézni annyival, hogy ne csináld legközelebb kisfiam!

Hazudni bűn!

Eme mondat karcolódott bele Harry Potter kézfejébe minden egyes alkalommal, amint leírta. Tényleg az? Ha hazudok, és ennek folyamán valakit kár ér, akkor az bizony bűn. Mi a helyzet azonban ha nincs hatása senkire és semmire? Ha azt mondom, hogy 23 éves vagyok, akkor hazudok, de ettől még nem lesz senkinek se jobb, se rosszabb. Egy haldokló néninek hátra van még 1 hét az életéből és hazaengedik, azzal a válasszal, hogy még pár éve van hátra az rossz? A néni nem fogja számolgatni a napokat és boldogabban hal meg, mintha visszaszámolna. Akkor van jótékony hazugság is? A válaszvonal a szándékban és a hatásban keresendő. A szándék ha önző, akkor lehet rossz. Szavazatszerzés miatt pl. politikusok ismert simlijei. Lehet jó is ugyanakkor: azt hazudom szüleimnek, hogy nem vagyok éhes (de közben az vagyok, csak épp fogyózom) A hatással is ilyen dolgok vannak: Lehet jó hatása, lásd beteg néni példát, vagy lehet rossz hatása, lásd politikusok szavazatszerzési módszerei. Egyre jobban kezdünk belebonyolodni.

Miért lenne bűn? Az esetek többségében ezt mások kárára követjük el, tehát érthető ha régen a 10 parancsolatba is belefoglalták, mint bűnt.  (Ne hazudj,mások becsületében kárt ne tégy! ) Keresztény értékrend szerint az. Az evolúció azonban eltörölt már párat a parancsolatok közül: a bálványimádás pontja már megbukott, csak kicsit kultúrált formában imádjuk különböző tárgyainkat. - főleg ha még emlék is kapcsolódik hozzájuk -Nem feltétlen kell, hogy tudatos legyen, de pl a napi 4 óra tévézés szerintem elég szép szám ennek kimutatására. Szóval a bibliából se meríthetünk, mi maradt még? A jog. Jogilag bűnnek számít a hazugság, az tény. Szankciók is vannak rá. A helyzet az, hogy csak büntetés jár érte, de a fentebb említett néni példáját semmilyen paragrafus nem jutalmazza. A tett tehát kétféle következménnyel járhat, ellenben a jog csak egyet vesz számba.

Van egy pár ember kicsiny társadalmunkban, akik abból élnek, hogy hazudnak. Ügyvédek, politikusok. Szakmájukkal jár, enélkül kirúgnák őket. Persze itt is van jó és rossz oldal is. A lényeg ugyan az: az eredmény. Egy hazugság megváltoztathat 10 millió emberi sorsot, ha háború kirobbantására használjuk, ellenben eredményezhet sikeresebb jövőt hosszútávon, ha bizonyos engedményeket tusolunk el vele. Ez nézőpont kérdése is egyben, hiszen a fegyvergyártást fellendítő hazugság a cégtulajdonosnak biztos jó, hacsak nem ellene vetik be. Mint tudjuk a fegyvereket használni is kell, a katonai gyakorlatok és nemzeti csinadratták viszont csak elég szolid számú muníciót fogyasztanak. Ezért egy nagyobb szabású szimuláció, mint a háború kedvezőbb lehet egy fogyasztói társadalomnak. Casus bellinek meg ott egy jól megszerkesztett hazugság, amit nagyon nehéz kivizsgálni. (Legyen ez Pearl Harbor, '39 szept. 1. vagy az iraki hadművelet) Ebből is látszik, hogy több arca van a hazugságoknak amiből sokszor csak a mi szemszögünket látjuk. Általában tehát szubjektíven kezeljük őket, pl.: ha a "mi" Pártunkról állítja egy Másik, hogy csal, akkor nem mindig vizsgáljuk a dolog igazságtartalmát. Ez nem mindenkire igaz, de a többség ma ez alapján viselkedik. 

Summa summarum

Hazug emberben megrendül a bizalom és a társadalomban csak különböző szakmáknál van igény az ilyen tulajdonságra. Ezen kívül létezik egy pozitív műfaja is, ami jót tesz másoknak. Vannak még a semleges részlegbe tartozók, amik nem változtatnak semmin se. A jog viszont nem tér ki olyan esetekre, ahol vegyesen van minden. Egy skálát lehetne felállítani 1-től 10-ig, és aszerint osztályozni a hazugságokat és így talán egyszerűbb lenne a megítélése. 1-es lenne a legpozitívabb, 10 a legnegatívabb. Ez alapján a bekezdés első mondatát úgy módosítanám, hogy a 7-es és annál hazugabb emberekben rendül meg a bizalom. Ez a skálázás egy kicsit emberidegen nemde? Egyelőre ez a nyelvre még nem terjedt át, és nem indult be az Újbeszél Szótárnak a készítése. Triplaplusz hazugság már egy elég nagynak felelne meg, de úgy érzem ez sem az igazi. Helyette viszont létezik a szókincsünk, amiben egy rakat szinoníma található erre, amivel lehet árnyalni a jelentést: valótlanság, füllentés, maszlag, tészta, ferdítés, torzítás, koholmány, blöffölés, cinkelés, lódítás, kamuzás, kertelés, stb. Na és mit tanultunk az óriásplakát kiállításról? 

 Elkezdődött a vizsgaidősuck, szóval lehet beburkolózni a könyvek tornyai mögé, kávéraktárat feltölteni, Don Pepe rendelési számát felragasztani kis cetlivel a monitorra! Ugye az átlagos ~30 kreditet elérni félévente muszáj. Mennyiségileg ez elég megoszló, egyes egyetemeken vannak akár 6 kredites órák is. Úgy annyira nem nehéz, egész szemeszterben 5-6 vizsga jól hangzik. Ehh, viszont vannak egyetemek, ahol átlag 1-2 kreditet ér minden. Egyes kivételesen nehéz tárgyak érnek 3at, néha 4et, de akkor egy olyan előadással párosítják, ahol csak aláírás kell. Szóval átlag 2 kredites órákkal el lehet érni a 10 vizsga/45 nap csúcsot, ami indokolja egyrészt a bevezetőben leírtakat, másrészt a szorgalmi időszak embertelen alkoholizálásait.  Azért mindenkinek, aki az utóbbi kategóriás egyetemre jár, üzenem, hogy hajrá. Illetve hallgasson zenét tanulás közben, mert az segít. Olyat, amiben nincs szöveg, mert úgy a hatásos. Példaként itt egy:

Ha, azt mondom: Pannónia, ismerős valakinek? Nem? Régen gyártották nagyüzemileg az oldalkocsival felszerelhető csodamotorokat. Aztán valamiért kiszorították a Harley-k és ma már nem látni egy oldalkocsit sem az utcákon. Igaz, így megvan a motorozásnak az az előnye, hogy jobban lehet a dugóban közlekedni. Ennél csak biciklivel közlekedsz gyorsabban a dugóban, viszont hosszútávra fárasztó. Szóval a motor valahol középút a 2 között, ha közlekedni akarunk. Vegyünk egy skálát: 0 az autó (dugóban meghalt) kb 2 a bkv-busz ( néha van külön sávja) 4 a motor és 5 a bicikli. Ha olyan extrákat szeretnénk feltenni, mint az oldalkocsi, akkor a 4 visszacsúszik az autósok szintjére, mert nem fér el már semmi között sem. Na, most hogy ezt tisztába tettük, lássuk az 40/50-es évek sztárjait, az oldalkocsisokat. Lent található róluk néhány kép, úgy nézzétek, hogy ezek testesítették meg a szabadságot fél évszázada. Volt második VH idején is, gépfegyveres kiadásban, de gondoltam a sörös verzió közelebb áll mindannyiunkhoz. Itt látható továbbá az isteni motoros szemüveg is, hozzá passzoló barna bőrsapkát viszont nem láttam. Illetve de, a Boborjánon.( L'art pour L'art-ot meg nézzetek, mert az jó. ) Egy ilyen kombóhoz talán egy hosszabb drabb sál menne még, ami lobog miközben eszeveszetten száguldozunk az úton (van vagy 50 km/h egy ilyen csodajárgány). Aztán egy fajín bőrdzseki, vasaltnadrág, keménycipő meg térdzokni. Hozzá egy zsebóra, és kész! Az igazi retro ember. Mindenesetre meg van a maga hangulata, ha tudjuk finanszírozni. Egy ilyen szemüveg 10 rongy, sapkát nem láttam, de az se lehet olcsó, mivel múzeális értékű. Nadrág, cipő, zokni, fakultatív, zsebóra ~10 rongy. Motor? 210. Végigszáguldani ebben a szerelésben az Andrássy úton: felbecsülhetetlen. Van amit nem lehet pénzért megvenni... minden másra qrvasokat kell költeni. Hát ez van. 

Kíváncsi vagyok, hogy miért várja el az átlagmagyar a többitől, hogy felnőttként, racionálisan gondolkodva szavazzon/dolgozzon/közlekedjen stb. Méghozzá, azért vagyok kíváncsi, mert amikor kisebb rendezvények vannak, mindenkiből kijön az állat, ami nem egy előnyös tulajdonság. Történt a minap, hogy jöttem hazafelé és toltam az emelkedőn a bringám. Jó meredek volt, a schwincsepel nem bírja. Többek között azért, amiért én csak tanknak becézem: egy bringa ritán nyom 20 kg-t, és általában könnyen kormányozható. Na de tolom éppen felfelé, erre látom, hogy itt biza buli van! Rendőrök az út felől biztosították a környéket, a bicikliúton a részeg rockerek ünnepelték, hogy sikerült ismét legyőzniük a józanságot, (hej, élet, de gyöngy élet, ennél szebb sem leeee-het...) a frissen nyírt fű szaga a levegőben. Ez utóbbi nem illett ilyen bulikra, ezért körbenéztem, hogy vajon most vágják? Kár volt. Körülöttem lévő bokrokat betámadták, és az erősítés a sörsátor felől egyre csak jött. Na, de kérem, akkora a rendezvény a tabánnál, hogy alig fér el a dombon a közönség, ÉS NINCS BUDI?! Szóval bandukoltam felfelé, tőlem balra a domboldal tele volt csöveseket megszégyenítő módon hugyozó emberekkel, jobbra meg valaki rikácsolt kellemes érdes hangján, és ezt a közönség nézte. Felérek a domb tetejére, cipelem a bringám a lépcsőn, erre előttem állnak fel 5-en (!) a lépcsőre, hogy még látványosabb helyről könnyítsenek magukon. A szomorú az egészben, hogy itt a lépcsősöknél már volt egy gyerek is, aki látta, milyen faszagyerek a faterja, és ő is rá akart hasonlítani, szóval beállt ő is. Na, most egy majális, ami arról szól, hogy a munka helyett a családdal is lehetne törődni, ebben kell, hogy kimerüljön?! Van bulizásnak is ideje, pl újévkor, amikor az lóg a sorból, aki józan. Ezt sajnos nem mindenki képzeli így, és minden adandó alkalommal "szilveszterezik". Ha, meg ebből áll az életük, hogy napi robot utána szilveszter, akkor milyen alapon várja el a "nép" saját magától, hogy felelőségteljesen szavazzon/közlekedjen/stb. ? Erről jutott eszembe egy @rcos kép

Van az ú.n. társadalom, amibe az ember születésétől fogva belecsöppen akarva, akaratlanul. Lehet kis afrikai közösség péniszméreten alapuló társadalma, vagy fejlett nyugati, mindenesetre hatással lesz ez az egyénre. Leginkább a politika. Egy 4 éves még nem érzi ezt, egy 10 se, de a felnőttek már annál inkább. Ezért szavazhatnak ők arról, hogy ki is irányítsa az ország méretű szervezetet, jobb esetben nemzetet. Csányi, kishazánk első humánetológus prof.-ja leírta, hogy miért van korrupció és miért nem lehet elhagyni. Többek közt, azért mert az emberek nem képesek a tökéletes racionalitásra és elvárják, hogy ha segítettek, segítsenek nekik is. Szóval a tökéletes politikus egyelőre nem létezik, csak utópia. Valószínűleg pár (száz) év múlva majd, amikor jönnek a cyborgok meg a terminátor meg wall-e akkor már létezni fog, gép formájában. Akinek egyetlen érdeke hogy áramot kapjon. De inkább nézzük a mostani helyzetet, mert a mai tényállások szerint még emberek a honatyák. Szóval egy felcseperedő gyermek meglátva a nagy parlamentet elámul és az első dolga, hogy a szüleit megkérdezi, hogyan lehet rá felmászni. Vagy mit csinál a zöld ruhás bácsi, miért van kerítés, miért ordít körülötte sok bácsi csúnya szavakat, stb.  Aztán anyuka/apuka elmondja, hogy ez bizony azért van mert. Ez pedig egy megdönthetetlen érv akkor. Ha azért akkor azért, máshonnan nem lehet erről információt szerezni, mert az oviban még csak kevesen jártak ott, mégkevesebben tudnak róla akármit is. Aztán gyermekünk felnő, és látja, hogy mire (nem) jók a pártok, a politikusok és egyáltalán, mi ennek az egésznek az értelme. Ilyenkor lehet választani, vagy apolitikusként beállunk anyuci/apuci háta mögé és elhisszük neki amit mond, mert ő már sokat élt, vagy nemes egyszerűséggel elkezdünk ilyen témában olvasgatni, tájékozódni. Ez utóbbi lehetőséget főleg a nagyszülők nézik rossz szemmel, mert ők még emlékezenek, hogy ez és ez hová vezetett. Persze ebben benne van, hogy azóta már eltelt 2 generációnyi idő, és a banán már nem (csak) abban az értelemben szerepel a tévében, mint azelőtt. Igen, a világ változik, az emberek nem. Evolúciós okai lehetnek, mert 40-50 év körül kardfogútigris barátunk jött, és szelektált köztünk. Ezért nem kellett kialakulnia felfogás-megáltozásáért-felelős-magatartásnak. Ha kialakul, gyengült volna a horda/ősközösség és megpusztulunk, mint dínóék. Persze ma, ez azzal jár együtt, hogy ha bizonyos eszméket ROM-ba égetve tartunk a memóriánkban, akkor meghaladnak minket az emberek, sőt ki is néznek. Ezért se hiszek a pártokban, az eszmékben, csak a tényekben. Ha azt mondod: lehet! (yes, we can!) akkor mondjad is meg, hogyan! Y-ból szeretnék venni 20 dekát, akkor X Ft-t kell fizetnem. Egyszerű, mint az e-szer pí. A gond az, hogy a yes, we can! felkiáltással sokkal könnyebb kampányolni, mint az egyenletekkel. Egy jól hangzó mondatot az egyszerű ember is megérti és tetszik neki. Megtanul még néhány ilyet, és boldog, hogy rá szavazhat. Orwell 1984-ébén volt ilyen, amikor a közellenségnek kikiáltott ember gyűlöletét 5 percre limitálták, aztán ment mindenki a dolgára, "boldog" volt, hogy A Párt van hatalmon és hogy a gazdaság javul. Azért ez itthon is megfigyelhető: olyan emberek szavaznak akik az ilyenre kaphatók, de ezzel még nem lenne gond, ha nem ők lennének többségben. Vannak akik szemlélődnek, vannak akik belefásultak az egészbe, és vannak akik ebből élnek. Akit én kiemelnék személy szerint: Tóta W. Árpád, aki foglalkozását tekintve angoltanár. Wiki szerint ezt nem gyakorolja, de helyette írja blogját és politizál, vagy cikket ír. 

Van, aki ki meri mondani a véleményét, olyan módon, hogy párthovatartozástól függetlenül meg lehessen érteni az érvelését. Ebbe beletartozik, hogy a szélsőbaltól kezdve a szélsőjobbig kap tőle kritikát mindenki. Amit azért lássunk be, a független kritika jót tenne a politikának, mert most azt látja a külföldről hazajövő magyar, hogy: itt van A párt aki saját terveit akarja véghezvinni, és előítéleteket, meg sztereotípiákat aggat a többi pártra, a hívők meg követik. Ezek meg nem egy emelkedett elmélkedésre vezetnek. Mondjuk amíg ez előbbi kimerül a maunika sóban, ne várjunk csodát. Változni nem fog sok minden, lehet várni az utópikus következő generációra, pontosabban arra, hogy a mostani kihaljon. Addig is szükség van jó kritikusokra, tanárokra, akik rámutatnak a hibákra/hazugságokra és a következő nemzedéket gondolkozásra, cselekvésre nevelik, mert ahogy Platón is mondta:

 Azon bölcs embereknek, akik visszautasítják az államügyekben való részvételt, az a büntetése, hogy a buta emberek által kormányzott államban kell élniök.

Egy kedves kis vírus miatt nagyjából 3 napra leállt a net itthon. Félelmetes, hogy mennyire semmit se lehet intézni nélküle... De az éjféli winyópatricionálás után eszembe jutott egy jó téma, szóval majd reggel megírom :)

Köztudott, hogy a 0 Kelvinfok nem érhető el. Mivel abban a pillanatban meg is szünne az anyag létezni. Ez valahol -273,15°C körül van, tehát ennél hidegebb nincs. Persze amikor télen gurulok le bringával a hegyről, akkor is valami ilyesmi kering a fejemben, legalábbis akkor tényleg úgy tűnik, hogy annál hidegebb nincs... de mégis. Az is elég nyílvánvaló, hogy az energia nem vész el, csak átalakul. Szóval, ha energiát adok a tojásnak a serpenyőben, akkor az szépen rántottává alakul. Persze energia lehet sokminden, (kivéve a nutellát, az a reklámszöveg még most sem ment ki a fejemből) többek között hő is. Na most, ha hővel melegítem mondjuk a tárgyakat, akkor melegszenek, nyúlnak, párolognak, stb. De mi van, ha a nem tárgyakat, hanem, a semmit melegítem? A viláűrben kb 2 kelvinnyi meleg lehet, de a Földön már előállítottak 1 kelvinnél kisebb hőmérsékletet is. De miért van "meleg" ott? Ezt elég sokan elég sokféleképpen elképzelték már az ősembertől kezdve a modern emberig. Ha 0 kelvin lenne, az azt jelentené, hogy ott nincs semmi. Viszont mondták azt is, hogy a világegyetem végtelen, mégis tágul. Hát én ezt úgy képzelem el, hogy a semmi energia hatására anyaggá válik. Legalábbis, ez az inverze annak a ténynek, hogy a 0ra hűtött anyag megszűnik, mert akkor a 0ról melegített anyag meg megjelenik. Ilyen gondolatmenettel tulajdonképpen egy nagy energiacsóva lenne a mi "kis" univerzumunk a semmiben, ahogy egyre tágul, egyre növekszik, egyre több benne az anyag, ami a szétáradó energia hatására jön létre. Tovább szőve ezt, lehet hogy nem mi vagyunk az egyetlen ilyen energiacsóva. Mint sok izgága bogár száguldozunk a vaksötétben. Persze, ettől még nem oldódna meg az energia kérdése, hogy az tulajdonképpen mi is. Lehet, hogy valahonnan középről indult ahonnan minden más is, és ezek tágítják az univerzumot. De mi lesz, ha minden energia eloszlik, és nem marad más, csak anyag. Ha nincs más, csak anyag, az azt jelenti, hogy nem forog, nem mozog, szimplán van. Na most az univerzum keletkezését meg a Big Bang-et is úgy képzelték el, hogy kiinduláskor csak 1 nagy valami volt, ami a másodperc tört részei alatt robbant szét, és került oda vagy affelé ahol most van. Így lettek bolygók, csillagok, meg minden. Szóval, ha minden anyag lenne csak, mert minden energia anyaggá alakulna, akkor az elérné azt a kritikus tömeget, ami anno 18 milliárd (vagy ki tudja hány) évvel ezelőtt összejött, és megint lenne egy bumm. Ez részben benne van a régi egyházas világmagyarázatban, csak a Nap ennek az univerzumnak a középpontja, illetve a buddhisták körforgásszerű felfogásában. Érdekes, de azért szeretném megjegyezni, hogy mindez az én képzeletem szüleménye, ha sci-fi-t írnék biztos ilyen témában kezdeném.

Nem bírom a monotonitást. Ezért szoktam csinálni mindent kicsit rendezetlenül. Van egy alapvető terv: reggel x órakor ébresztő. Abban az esetben, ha előbb történik, mint kelleneben lásd a *-ot a cikk alján. Néha iszom kávét, néha nem. Attól függ. Fizika, reggel? Ááá, differenciál egyenleteket látok még eleget, majd megpróbálok figyelni. Aha... Fizikai kémia reggel? Naná! Kávét ide! Mindig jók azok a sztorik, amiket hallunk a hétköznapi dolgok és a kémia kapcsolatáról. Hűtőszekrény működése, teflon feltalálása, atombomba készítés stb. Aztán kellene enni is valamit, éhesen mégse ülhet az órán az ember, gyorsan valamit, de már a szendvicsre nem tudok ránézni, már vagy 2 hete csak ezt eszem. Hmm van anyu pogácsájából. Nem sok, de a semminél határozottan jobb. Ruhát is kellene húzni lassan, alvós cuccokban komolytalannak néznek majd. Esetleg hozzák majd azt a szűk mellényt, amiben nem tudom kinyújtani rendesen a karom. Ezek után higiéniai akciók a fürdőszobában, egy pár tincset el kell igazítani, fogkrémet is jó ha látok, stb. Táska vállra, kulcs zsebbe, ééés már indulok is. Bringa a szokásos helyen. Rendszerint ilyenkor jön anyu, hogy mondja nagy mérgesen: el fogsz késni. Tudom. Mondom én és azzal el is tűnök az ajtó mögött. Egyetemig 20 perc tekerés, közben megcsodálni az építkezések szűnni nem akaró sokaságát, a port, a pöcegödörszagot, a kultúrált autósokat, akiknek biciklifóbiájuk van. Lehetne rosszabb is. Portán beírom magam a biciklimmel, a portások olyankor nagyban mérgelődnek: "Mennyi biciklis!" mert ugye nekik kell nyitni az ajtót egy GOMB megnyomásával. Nehéz feladat, amit sokszor elfelejtenek. Ilyenkor visszamegyek, udvariasan kérek egy ajtónyitást, majd visszakocogok a bringámhoz és betolom a tárolóba. Heti 2 alkalommal szokták elfelejteni, ami nem kis teljesítmény. Rohanás órára. Folyosókon ismerősök hada, egy sziát odadobok mindenkinek, de tudom, hogy megint késni fogok, szóval sietek. Éljen! beérek a terembe, a társaság fele már ott ül a jó helyeken, a kis csoportocskák szerinti elrendeződésben. A tanulni akarók az első sorokban. Már majdnem az összes ilyet látásból megismerem. Aztán vannak a menő csajok, vannak az alkeszek, a menőfiúk, és az egyéni állatok. Nagy az Isten állatkertje, hát még az ELTÉ-é! De jól érzem itt magam, mert vannak haverok is, különböző csoportocskákból. Nem ignorálok senkit, ugyanúgy tolerálni kell a hülyéket is, mint a melegeket, vagy egyéb emberket. Óra megvolt, juhú, ilyenkor jöhetnek az ismerősök és mivel szép számmal vannak, idővel mindenkire sor kerül. Szóval nem monoton, mint ahogy a tanárok sem azok. (ehh kivéve 1-2 oda viszont nem járok be) Utána ha sikerült elérni a portát, megint szívózás az aktuális portással. Napi kétszer, ez olyan mint egy orvosság a nyugalom ellen. Szedje 3-4 hónapig, a hatás garantált! Ilyenkor már megint jön a * rész. Hazafelé lehet más útvonalakon is menni? Naná! 4/6os, Duna mentén, vagy hegyre fel. Fáradtságtól függő tényezők határozzák ezt meg. Vagy maradok a következő óráig, de ez csak 1 napon lehetséges a héten. Hazaérek, kajálok, pc on, e-mail csekkolás, kmk csekkolás, aztán egy terv, hogy hová megyek tanulni a hátralévő időben. Ilyenkor jönnek szóba az ismerősök, akik szeretnek programokat szervezni még vizsgaidőszak előtt, amiket támogatok jelenlétemmel. Néha kell ez is. (Heti 1x legalább) Ha épp nincs, akkor marad a tanulás, de hol? Szabó Ervin könyvtár? Itthon? Egyetemen? Hát igen, van itt választék, válogassunk kedvünkre. Persze könyvtárban ott vannak azok a jó Merle könyvek, itthon a net, egyetemen még nem találtam semmi ilyen csábító dolgot, de ami késik... . Este 8-tól 10-ig eső időintervallumban hazaérkezem, akkor már fáradtan, kell már megint enni valamit. Rántotta tökéletes lesz, de a franciapirítós gyorsabb... nehéz dilemma. A végén úgyis az utóbbi nyer. Enni már lehet, kell még némi zene hozzá és kész is minden a kényelmes esti olvasgatáshoz. Blogokat, híreket, meg mindent ami érdekel. Vagy nem, akkor alszom. Csak ez mind, mind, hangulattól függ, ami azért nem zavar, mert így nem érzem monotonnak az életem. Ha minden egy kalap alá lenne véve, mint néhány hallgató kollégánál (gondolok itt a tanulni akarókra, és az iszunk-hányunk-belefekszünk-holnap folyt köv. típusú emberekre egyaránt) igencsak belefásulnék az egyetemi évekbe. Nem érzed, hogy elég változatos lenne az életed? Változtasd meg önmagad! Yes, we can. Így garantáltan nem lesz olyan érzésed, hogy az egész életedben, csak egy nap van...

------

*: anyázok

Kritikus tömeg jön újra! Vasárnap támadást intézünk a belváros utcái ellen, kiindulva a tabánból, egészen a városligetig bejárva a forgalmasabb csomópontokat. Természetesen bringával, mert ez is egy figyelemfelhívás a minisztériumok felé. Persze még onnan is jönnek, csak civilben. Jó kis családi program ez, családostul együtt kivonulnak az unatkozó emberek, és ha máskor nem is, most bringáznak egy jót. A tempó is baráti: néhol lépésben lehet csak haladni. Mindezt a jó levegőn! A környezetvédők tiltakozása a felvonulás ellen kicsit megdöbbentett, mert az a 40.000 ember által kibocsátott CO2 szerintem közel sincs a több száz autó nyomában. Persze aztán láttam a dugót, amit ez okozott. Szóval üzennénk minden autósnak, hogy egy napra még senki se halt bele a biciklibe. Sőt, többe sem. 

Egy ilyen után szerintem mindenki kedvet kaphat hozzá, mégha olyan tankkal közlekedik, mint én. Amszterdami viszonylatban sem mondható hétköznapinak a felvonulás, hát még itthon! Kedvenc egyetemem is összeköti bringaút a lakásunkkal. Sajnos van ennek még egy gyermekbetegsége, mégpedig a szórakozó emberek. Addig nem is zavaróak, amíg hányank, nőt raknak, vagy csöveznek a dunaparton, de amint elhajítják az üveget, vagy állat módjára száguldoznak (aminek következménye a baleset, aminek meg az, hogy sok üvegszilánk) onnantól már irritálnak. Arcos kép is készült, hogy "egyre több az állat, egyre kevesebb a vad". Sajnos nem elég ember fogta fel a mondanivalóját, illetve van egy olyan sejtésem, hogy a célközönség nem jelent meg ott. Van aki nem bírja a kritikát. Sebaj, egyszer felszerelem végre a seprűtartót, és ha látok egy ilyen szilánkmezőt leugrok és visszasöpröm a kocsiútra igazi magyar mód  besöpröm egy csatornába. Mert valakinek meg kell csinálnia. Hogy is van? Nincs DE! Nincs hát. Akkor mi van? Közöny. 

 Most ért véget a húsvéti mámor, a családi ebédek hangulata gondolom még mindenkiben él, vagy a sonka, főtt tojás illata (szaga?). Az ilyen ünnepeket azért szeretem, mert egy kicsit kikapcsolnak a hétköznapi robotból. Persze, aki nagyon jó családban nő fel, annak ez nem olyan nagy élmény, mert a hétköznapokon is ugyanannyit törődnek egymással. Ha már mondjuk kevésbé jó a család, mert esetleg nincs apa/anya helyette nevelő szülő van, akkor is lehet még örülni hétköznap is, persze az már nem olyan. Lehet ezt még fokozni, egészen Homer Simpson szintjéig. Férj TV előtt, sörrel a kezében, Feleség konyhában, sodrófával, gyerek TV előtt, vagy haverokkal. A hely ami albérletet megszégyenítő közönnyel van tele. Van áram, van tehát TV, tűzhely, mikró, net, stb.

Aztán néha van, hogy egy szerencsétlen rágcsáló nevezzük őt a templom egerének, kirándulást tesz. Mondjuk azt, hogy tél van, máskülönben nem tenne kirándulást a hideg templomból melegebb vacok reményében. Szóval sötét van, és hideg. Az emberek félelmetesek a maguk módján, ezért őket kerülni kell. De hol van meleg, ahol nincs ember? Nem szoktunk valamit fűteni azért, hogy aztán ott hagyjuk magára, pláne nem télen. Hát kérem, a transzformátorok közelében igenis meleg van! Sőt a legtöbb föld közeli magasfeszültségű vezeték körül meleg van, hála az áram munkájának. Itt már mennyivel jobb egerünknek: meleg van, nincs ember már csak kaja kellene: ez is van! - gondolja utoljára naívan - majd szénné sül az első harapástól. Ezzel okozva egy általános áramszünetet.   

Közben otthon kialszanak a fények. Nem megy a hűtő, a TV, a tűzhely, a net, de még csak a lámpák sem világítanak. Embertelen ugye? Az ember természetes körülmények között embertelen helyzetben érezheti magát, ha már hozzá van szokva a városi léthez. Ilyenko a konyhából és nappaliból is sorakoznak gyertyáért. Mert fény kell. Persze áram nélkül nem lehet sok mindent csinálni, de néhány dolog azért becsusszan: beszélgetések pl ilyenek. Kicsit egymásra figyelés, kicsi törődés, és kommunikáció. Az atmoszféra megváltozik, albérletből családiassá. 

Nagyjából ilyen egy ünnep is, csak nagyban. Az áramszünet csak a szük családot hozza közelebb egymáshoz, az ünnep meg a teljes rokonságot. Kár, hogy nincs külön a "családok ünnepe" amikor 2-3 napig nem kellene dolgozni, helyette kicsit a családdal, magánélettel lehetne foglalkozni. Persze lehet elég lenne ehhez több áramszünet is. Esetleg tudatos áramszünet? Kérem kapcsolja ki!

Először is: senkit sem akarok meggyőzni semmiről. Ez csak egy vélemény.

Nem is olyan nagyon régen, beszélgettem egy barátommal erről-arról. Találkoztam ugyanis pár utcai hittérítővel, akiknek elmondtam, hogy az egyházban nem hiszek, de istenben igen. Lényegében azért, mert az anyag a semmiből nem keletkezhet. Tehát valamilyen teremtés valószínűnek tűnik. Ilyenkor mondaná a hittérítő, hogy ez is meg van írva a Bibliában, szóval hihetek benne. Csak a kereszténység mellett létezik még pár fajta vallás: iszlám, buddhizmus, stb... Amik többsége is ad egy világkeletkezés magyarázatot. Akkor most csak azért higyjek a keresztény bibliában, mert ebben az európai kultúrában nőttem fel? 

Régen fontos szerepe volt az egyháznak. Egy kitűnő példa erre a kalandozó pogány magyarok esete: segítette a vallás a beilleszkedésüket az európai társadalomba. Sőt, a tudomány régen össze volt vele fonódva, ezért a fejlődést is elősegítette. Régen.

Ma már kevésbé használunk régi, ember alkotta dolgokat, mint például a gyertyát vagy a gőzmozdonyt, mert van helyette izzó meg dízelvonat. A vallást is felváltja az egyetem és a mi is? A nevelés kérdése - néhány régiótól eltekintve - nem olyan drámai, mint akkor és a szülők pontosan el tudják ezt látni. Mert már a szüleink is tanultak, és bíznak benne hogy mi is azok leszünk. Többek között ezért is lenne nagy szükség egy jó minőségű közoktatási rendszerre. De ebbe most ne menjünk bele, maradjunk a vallásnál. Vannak katolikus, református iskolák, jehovásról nem tudok, kreacionistáról sem. Itt az órákon kívül van még hittan, amikor megmondják az igazat a világról. Ezekben az iskolákban nagyobb fegyelem szokott lenni, mint a többiben, igaz a tanulók se átlagosak. Egy méllyen vallásos családból kikerülő gyerek lehet, hogy amúgy is fegyelmezettebb, mint egy olyan, aki árvaházban nőtt fel. Ha lenne kollégium rendszer, ahol heti 2 napra hazamenő gyerek ténylegesen nevelést kapna az iskolákban - persze akkor fontos a minőségi oktató is - egységesen lehetne keresztényt és nem keresztényt nevelni. Többek ebben látják a megoldást az oktatási szint esésének kezelésére is. Ezzel csak arra akartam kilyukadni, hogy az oktatásban már nem tud versenyképes eredményt felmutatni. (Igen, pl. ott a PPKE, ami igenis versenyképes, de az egyetemhez nem nélkülözhetetlen a vallás. Ahol nélkülözhetetlen, ott nem tud.)

Nevelés, közerkölcs témában megoszlanak a vallások: mondjunk le vágyainkról vagy készüljünk a túlvilágra, imádkozzunk Mekka felé stb.... Kultúra határozza meg ezt, ami azt jelenti: itt beválik a kereszt viselés, de törököknél meg ne próbáljuk. Hát, ez regionális. Remek. Van a (filozófiai) etika, ami wiki szerint:"nem ad konkrét szabályokat a társadalmi életre, nem bizonyos helyzetekre ad tanítást, hanem általánosságban fogalmazza meg az élet szabályait, amelyek belsőleg is kötelezik az embert. Nem a szokásaink és a hagyományokhoz való alkalmazkodás lesz a helyes cselekvés elve, hanem az a cél, amelyben megtalálni véljük az emberi létezés értelmét" Hoppáka! Szóval, van ami nem regionális és erkölcsi normát ad? 

Van egy elég elvont fogalom, ami nem csak a vallásban létezik: hit. Ha hiszünk egy jobb világban, egy ígéretben, egy emberben, egy eszmében, egymásban, akkor motiváltabbak vagyunk, nem akadunk fel az első kudarcnál, lehet a másodiknál sem, sőt lehet, hogy olyan fanatikusok vagyunk, hogy soha egyik kudarcnál sem, hanem folytatjuk. Itt látom értelmét az egyháznak, mert vagy egyénileg (kereszténység, buddhizmus), vagy populáció szinten (iszlám, de vannak keresztény szempontok is ide kötődve) az életben maradást támogatja. Tegyük fel, hogy a beteg emberek a kórházakban egy fontos és veszélyes műtét előtt elkeseredettek, pesszimisták. Félnek a haláltól, vagy attól, hogy örökre gépre kötve élik le életük hátralevő részét. Úgy bele se mentek volna a műtétbe, ha racionálisan gondolkodva mérlegelik az 50-50% esélyét. Idealistaként, viszont bíznak abban, hogy valaki a magasból gondoskodik róluk. Buddha azzal nyugtatná őket, hogy kikerülnek az örökös körforgásból és lelkük békét talál. Vagy egyenesen a paradicsomba jutnak, ha Allah is úgy akarja. Ettől még ugyanúgy meghal ezen betegek fele, de a másik fele megmenekült, ismét lehetősége van rá, hogy letegyen valamit az asztalra, mielőtt még meghalna. A vallások nélkül viszont többen halnának meg, mondván, inkább élnek még pár hónapot biztosan, mint bizonytalanul több évet.

Ami engem zavar az egyházzal kapcsolatban, hogy lassan fejlődik. Legalábbis a tudományhoz képest. Így lesz egyre kevésbé szalonképes. Mivel viszont sok ember merít a hitből lelki erőt ezért kell ilyen. Én a rugalmas vallásra szavaznék, ha lehetne, ami segíti az embereket, nem pedig pénzösszegekkel húzza le. Ha tényleg jó, működni fog önkéntesen is, vagy adományokból. Ha meg nem, akkor csukjuk be.

Francia vagyok Párizs városából,
mely lábam alatt a piszkos mélybe vész,
s most méterhosszan lógok egy nyárfaágról,
és nyakamon érzem, hogy seggem míly nehéz.

Villon

Bemutatkozóul itt van egyik kedvenc versem.  Persze szeretem még Ady-t, Márait,  a Beatles-t, szertek szájharmónikázni, pecázni, bringázni és írni. Cikkeket, mint ez. Persze annak az esélye, hogy újságíró vagy hasonló leszek, kicsi. Már vezettem blogot régen, aztán felfordult az életem és abbahagytam. Most a felfordulás közepén már kezdem megszokni ezt, és ezért nekilátok: leírom megint egy rakás témában a véleményem, ahogy én látom. Lehet szeretni, nem szeretni, lehet beszólni, helyeselni  és szabadon véleményt nyílvánítani.